Jegyek

Méltatlan (átjáróház) kategóriák

Moto2
Méltatlan (átjáróház) kategóriák
2020.09.30. 00:36
A MotoGP királykategóriája kétségkívül a motorversenyzás csúcsa, minden pilóta oda vágyik, így aki a vb-ranglétrát járja végig annak a Moto3 vagy éppen a Moto2 csak egy ugródeszka a csúkategória felé. Na de mi a helyzet a géposztály specialistákkal? Van egyáltalán még ilyen?
 
Mely motorversenyző ne akarná magát megmérettetni a MotoGP legnagyobb géposztályában, vagy éppen annyi időt eltölteni ott, amennyi csak lehetséges, hiszen adott esetben ez egy olyan lehetőség, mely talán az életben csak egyszer adódik. Gondoljunk csak bele hány olyan pilóta fordult meg a királykategóriában, akik egy szezont követően már búcsút is intettek a MotoGP-nek, de talán a világbajnokságnak, sőt legrosszabb esetben a versenyzésnek is. Manapság nagy divat lett a „retro” meg a „90-es évek”, illetve „régen bezzeg...” szállóigék, azonban ha jobban belegondolok a magam részéről azt mondanám, hogy ezek a két kisebb géposztály kapcsán megállják a helyüket, legalábbis egy bizonyos megközelítésből. Kihalni látszik ugyanis egy bizonyos „versenyzőkategória”, amihez hozzájárultak az elmúlt évek szabályváltozásai, valamint átalakulásai, legalábbis a "kicsiket" illetően.
 
 
Talma éveken át tartó 125-ös szereplése és sikerei egyértelműen feltették a térképre a hazai motorsport rajongók számára a 125-ös géposztályt, míg...
 
Kár lenne tagadni, hogy a legtöbbeket a MotoGP érdekel, ezúttal pedig értsük folyamatosan a királykategóriát, így akkora hangsúlyt nem kap egy Moto3, vagy Moto2. Ez természetesen azért másként volt azokban az időkben, amikor Talmácsi Gábor jóvoltából a magyar motorsport rajongók többségének vasárnap délelőtt tizenegy órai (eruópai futamok esetében) állandó programja volt a tv előtt kuporogni és ökölbe szorított kézzel szurkolni neki, de persze ne feledkezzünk meg a 250-esek között emlékezetes sikereket produkáló Team Tóth alakulatról sem. Fel tudjuk még idézni Talma első győzelmét 2005-ben Mugellóban? (Igaz aki valóban elszánt magyar motorsport rajongó volt az már például Talma Malagutis szezonjában is minden futamon esőért sóvárgott, hogy Gábor villantani tudjon.) Vagy amikor Roberto Locatelli jóvoltából a 2006-os qatari nagydíjon először volt dobogós a Tóth alakulat? (Pasini 2009-es mugellói győzelmét nem is említve)
 
 
...a 2006-ban először Roberto Locatellivel felálló Team Tóth a 250-esekhez vonzotta a kíváncsi tekinteteket itthonról
 
Nem szabad elfelejteni, hogy azon versenyzők többsége, akik most a MotoGP-ben húzzák a gázt, bizony kijárták a kötelezőt, ha lehet így fogalmazni. Kivételek persze mindig vannak, nézzük meg például Jack Millert, vagy mondhatnánk az anno a Superbike-ból érkező Cal Crutchlow-t is. Nem tudom ki hogy van vele, azonban egy Dovizioso dobogó esetén érdekes belegonolni abba, hogy az olasz 2004-ben 125-ös világbajnok volt és bizony láttuk az akkori sikereit, vagy épp láttuk, ahogy két éven át viaskodik Jorge Lorenzóval a 250-ben. De említhetnénk Pol Espargarot is, aki a 125-ös mezőnyben először 2006-ban Valenciában mutatta meg igazán, hogy következő évben lesz helye a vb mezőnyében. Azt gondolom már csak ezért is érdemes, sőt tovább megyek....”kell” nézni a Moto3 és a Moto2 futamait, hiszen nem tudhatjuk pár év múlva melyik versenyző óriási sikerét látva húzódik mosolyra a szánk, elmormolva magunkban, hogy „bezzeg amikor még...” Arról már nem is beszélve, hogy a Moto3-as futamok legtöbbje egyszerűen megismételhetetlen és utánozhatatlan. Aki látott ilyen versenyt, annak nem is kell magyarázni.
 

Rengeteg "történelem" egyetlen képen: Dovi 2004-es 125-ös bajnoki címét ünnepli, Stoner először szerez győzelmet a KTM-nek, Bautista pályafutása harmadik dobogóját szerzi. Mennyi minden történt azóta csak velük...
 
A cikk elején feldobott alapvetés azonban nem is feltétlenül ebbe az irányba mutatna, hanem sokkal inkább abba, hogy a két kisebb kategóriában értelemszerűen csak feljebblépési lehetőséget látnak a pilóták. Pedig nem szabad elfelejteni, hogy bizony létezett olyan, hogy „125-ös menő” vagy épp „250-es menő”. Csak hirtelen pár név: Nem ma volt elismerem, azonban Max Biaggi csak lehúzott hét (!) szezont a 250-ben, ráadásul úgy, hogy zsinórban négy vb-címet szerzett (Azt már meg sem említjük, hogy nem ugyanazzal a márkával). Esetleg Tetsuya Harada neve is sokaknak rémlik? Vagy mi a helyzet Loris Capirossival, aki összesen nyolc szezont töltött a két kisebb kategóriában. Jó pár versenyzővel előhozakodhatnánk még, de mégis kicsit előrébb haladva az időben volt Manuel Poggialink (újoncként nyert 250-es vb-címet, igaz előtte négy évet 125-ötözött), Roberto Locatellink, vagy épp Sebastian Portónk is. Manapság egyetlen motoros van, aki azonnal és hirtelen eszembe jut, ebbe a kategóriába sorolandó: Thomas Lüthi.
 

Max Biaggi 1995-ben 
 
A Moto3 és a Moto2 mezőnyének döntő része évről évre változik, pedig én személy szerint rettentően örülnék egy olyan meghatározó versenyzőnek, aki éveken át ezen géposztályok valamelyikében látja a lehetőséget arra, hogy motorsport történeti maradandót alkosson. Az egyik legkellemesebb példa erre számomra nem a Gyorsasági Motoros Világbajnoksággal, hanem a Superbike-kal, azon belül is Supersporttal kapcsolatos: 2008-ban, egy világbajnoki bronz és egy arany után Kenan Sofuoglu úgy döntött, hogy a Supersort vb-ről átnyergel a Superbike-ba, ahol képtelen volt maradandót alkotni. A török motoros ezt hamar felismerte és még abban a szezonban visszatért a Supersportba az utolsó futamra, amit azonnal meg is nyert. Egy újabb vb-bronz majd arany után a Moto2-vel próbálkozott, de ott is egy szezont követően visszatért a Supersportba és további három vb-címet szerzett, pályafutása során összesen ötöt. Nem túlzás azt mondani, hogy a kategória ikonja lett, aki mindig igen hamar felismerte, hogy hol nem érdemes erőltetni.
 
 
Kenan Sofuoglu búcsúja 2018-ban - Nem MotoGP úgyan, de sokan példát vehetnének a törökről, aki a Supersport legendája lett
 
Persze más megközelítésből is nézhetjük a Moto3 és a Moto2 mezőnyét is. Való igaz eltelt 20-30 év, azonban mégiscsak valami oknál fogva nem történt Loris Capirossi 1990-es 125-ös újonc szezonja óta olyan, hogy valaki rögtön az első teljes világbajnoki szezonjában bajnoki címet nyerjen. A legkisebb kgéposztályban történő címvédést nem is említjük, mivel az elmúlt 30 évben csak Haruchika Aoki (1995 és 1996), valamint a már említett Capirossi (1990 és 1991) volt képes erre. Kazuto Sakata ugyan kétszer volt 125-ös világbajnok, azonban négy év differenciával. A triplázás gondolatával még legmerészebb álmainkban sem játszhatunk el, mivel sorozatban kettőnél több vb-aranya Angel Nietonak volt 1981 és 1984 között, amikor is a spanyol motoros zsinórban négyszer ért fel a csúcsra a 125-ben.
 

Capirossi 1991-ben, immáron címvédőként mindössze második világbajnoki szezonjában
 
A Moto2 elődjének számító 250-ről feljebb Biaggi vagy éppen Harada kapcsán már szóltunk, igaz Johann Zarco az egyetlen, aki eddig duplázni tudott a 250 megszűnése óta. Előtte azért ne feledjük volt egy dupla Pedrosa és Lorenzo sormintánk is, már ami a 2000 utáni időket illeti. Azt pedig ne gondoljuk, hogy amire Capirex a 125-ben képes volt, arra senki sem a 250-ben, hiszen Harada 1993-ban gyakorlatilag újoncként nyerte a 250-et. A korábbi évekből mindössze három szabadkártyás japán futam volt az összes vb-tapasztalata. Ugyanez elmondható Daijiro Katoról is, aki szinte berobbant a vb-re. Egyből bronzérem, majd elsöprő világbajnoki év. Vele kapcsolatban egyébként engem a mai napig foglalkoztat a „mi lett volna ha...” kezdetű mondat.
 

Kato volt az utolsó olyan versenyző, aki komolyabb vb tapasztalat nélkül valósággal berobbant és második szezonjában letarolta a középső géposztályt
 
Feltehetnénk a kérdést, hogy mi az oka, hogy manapság ilyen kuriózumoknak nem vagyunk a szemtanúi, vagy miért nincs olyan versenyző, aki ahelyett, hogy egy sereghajtó MotoGP alakulathoz szerződjön, inkább maradna a Moto2-ben, ne adj ég a Moto3-ban és fogalmazzunk úgy, hogy Kenan Sofuoglu Supersportban letett névjegyéhez hasonló „biológiai lábnyomot” óhajtana hagyni a két kisebb géposztály valamelyikében. A kérdés azonbam költői, hiszen van egy új trend, ami a minél előbbi MotoGP szereplést siettetni, még ha az nem is kecsegtet sikerrel. Emiatt azt gondolom, hogy esetleg olyan eseményekről maradunk le nem csupán mi nézők, de esetleg maguk a versenyzők is, amelyek jóval meghatározóbbak lennének annál, minthogy egy teljes szezonon át azért küzdjön valaki, hogy a 15-12. helyről előre tudjon mozdulni a top10-be.
 
Ahogy sok más sportág, úgy a MotoGP is változik, azonban szent meggyőződésem, hogy nagy szükség lenne a jelen kor Moto3-as és Moto2-es menőire, mint újkori Haradák, Capirossik, Poggialik, Locatellik és még sorolhatnánk.

Fotó: MotoGP Media
Írta:

A Te véleményed?

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges!

Hozzászólások
 
Partnereink:
Pole pozícióba hozunk!
E-mail:
info@p1race.hu
www.p1race.hu
www.p1race.com
©  2020  www.p1race.com   Minden jog fenntartva
web:
grafika: